Február 26. Nagyböjt 1. vasárnapja
10h15 keresztuti ájtatosság
11h szentmise
"Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban.” (Mk 1,15)
A nagyböjti idő sürgeti megtérésünket.
Ha utazom, tudom a célállomásomat. Jól indulok a kocsimmal. Egyik pihenőhelyen megállok. Eszem, iszom, felfrissülök, indulok. Több út is kiágazik innen. Célba veszem az egyiket, nem is gondolva célomra. Sőt, új megálló is eszembe jut, épp arra haladok. Innen igazából már egyenesen el sem érhető az, ahova indultam. Minden jónak látszik. Kényelmem, vélt boldogságom teljes.
De mi van a céllal?
Nem kellene az oda vezető utat megkeresni és jó irányba hajtani?
Igen, nincs más, mint észrevenni, megbánni, hogy eltértem, észrevenni, hogy ott várnak és kell, hogy fájjon, hogy „becsaptam” azt, aki vár. Már azt is sajnálom, hogy figyelmen kívül hagyva a célt töltöttem hamis örömömre ennyi időt. A sajnálkozás, megbánás magában nem elég. Meg kell keresnem a célba vivő utat, és azon kell újra, le nem térve haladnom, mégpedig mindvégig.
Higgyetek az evangéliumban. Elém áll Krisztus. Életét megismerhetem az evangéliumokból. Sokat akar közölni, magának az Atyának üzenetét: Célod az örök élet. Utad erre vezessen.
El ne tévedj! Maga bemutatja ezt az utat és rajta haladást.
Istenfia, de istállóban születik, otthontalan már gyermekként is.
Dolgozik kétkezi munkávan 30 éves koráig, majd tanít, gyógyít, kísértést visszaver. Mindenben hasonló lett hozzánk, a bűnt kivéve. Nem tért le az Atyához vezető útról. Azok helyett, akik letértek, bűnüket magára véve végigjárta a vértverejtékezéstől a kereszthalálig a megváltói utat: értünk.Feltámadása által bemutatta, hogy valóban célba, haza lehet érni. Felém pedig küldi a megtérés lehetőségét, a bűnbánatszentségen keresztül. Az erőt, kegyelmet
a szentmiseáldozat és szentáldozás „csodájában.”
Az örömhirt pedig olvashatom a tékozló fiú történetében.
Higgyetek az evangéliumban. Nem csak célt ad, az utat is megmutatja. Ahogy Ő dolgozott, imádkozott, kötelességét teljesítette, bűntelenül hűséges volt, nem kereste, hogy őt szolgálják, hanem ő szolgált lábmosó szeretettel, beteg testet és beteg lelket gyógyított. Életáldozatra is kész volt értünk. Íme az út.
Ez az az út, amelyik az igazi célhoz vezet. Igaz, sokszor kell lekötözni magunkat a szirénhangok elől, hogy el ne tudjanak csábítani; sokszor kell Krisztusnak tartani és segíteni a nem szimpatikus embertestvért, sőt ellenséges embert is.
Az evangélium eszembe juttatja, hogy nem itt van az örök hazám; segít, hogy el ne felejtsem: itt úton vagyok az örök cél felé, itt nincs öröklakásom.
A Keresztrefeszített igazítson el mindnyájunkat e szent negyven napon!
Imádunk Téged és áldunk Téged, mert szent kereszted által megmentetted a világot!
(Gyulay Endre püspök atya)
Mi az értelme mindennek? Minek ilyen extrém dolgokra vállalkozni? Azon kívül persze, hogy valaki éppenséggel el is dicsekedhet az ilyen vagy hasonló „teljesítményekkel”. Csakhogy így máris baj van a dologgal! Hiszen, ha már más is tud róla, azonnal fennáll a veszély, hogy farizeussá válik a böjtölő – hasonlatossá azokhoz, akik „[már itt a földön] megkapták jutalmukat” (Mt 6,16b) –, következésképpen tette automatikusan elveszíti vallási értékét, „érdemszerző” minőségét. Ha tehát a puszta „teljesítmény” nem sokat ér, miért érdemes böjtölni? Nos, aki lemondást vállal Istenért, furcsa benső tapasztalatokban részesül. Azt várnánk például, hogy a böjtöléstől legyengülünk. Ennek azonban éppen az ellenkezője igaz! A lemondás lelkileg nagyon megerősít. Nehéz ezt elmagyarázni annak, aki nem próbálta. A böjt ellenzői persze lépten-nyomon szembesítenek a józan ész és a pszichológia nagyon is érthető ellenvetéseivel: ez „életellenes”, „esztelenség”, „sötéten látás”. „Mi értelme megvetni a világot?” – „Micsoda ódivatú módi?” – „Tönkre akarod tenni az egészséged?” – „Ezt Isten sem kívánhatja!” – Talán még csak tudnának kezdeni valamit azzal, ha úgy érvelnénk, hogy az egészséges életvitelhez hozzátartozik a tisztulás, és hogy különben is jót tesz a „mértékletes élet”. Nem véletlen, hogy egyes jóléti társadalmakban – s egyre inkább nálunk is – nagy keletje van a húsvét előtti tisztítókúrás lelkigyakorlatoknak. Csakhogy – a szó vallási értelmében – itt valami egészen másról van szó. A böjt ugyanis nem fogyókúra. Loyolai Szent Ignác például – igen realisztikusan – így ír a lelkigyakorlat során végzett böjtről: „ amikor a fölöslegest vonjuk meg magunktól, az nem vezeklés, hanem mértékletesség. Vezeklés az, amikor a szükségesből vonunk el valamit…” Persze aztán – újra csak jó realitásérzékkel – azt is siet hozzáfűzni: „…csak a vezeklő le ne gyengüljön és ne következzék be komoly betegség” (Lelkigyakorlatok, 83). Teréz anya pedig azt ajánlotta nővéreinek, hogy egészen addig szeressenek, „hogy fájjon”. Bizony, a másokért élt élet sem mindig „egészséges” – a keresztre feszítés sem volt az! Akkor hát mire is való a böjt?
A vezeklés értelme, hogy oda is szeretetet sugározzunk, ahol korábban nem volt. A helyes vagy helytelen vezeklés eldöntéséhez pedig számomra az adja a kulcsot, hogy ki áll a középpontban: én vagy a másik. Ha önmagamért böjtölök – mondjuk azért, hogy fittebb és egészségesebb legyek, vagy hogy megszabaduljak a fölösleges kilóimtól –, annak bizony semmi köze a valláshoz. „Hiszen ezt a pogányok is megteszik.” (Mt 5,47b) Vagy, ha csak azért tartóztatom meg magam valamitől, hogy eddzem az akaraterőmet, hogy felnézzenek rám (vagy hogy én felnézzek magamra), alkalmasint azért iparkodom annyira, hogy sikeresebben tanítsak, jobb prédikációkat mondjak, végső soron pedig, hogy jobb papnak tartsanak – és találhatok még ezer más önös indokot –, attól bizony cselekedetemnek még nem lesz igazán vallási értéke. Mindez lehet jó és előrevivő, ám a fő baj az, hogy így még csak Isten ajándékait keresem, nem pedig Istent magát. Ehelyett akkor mozgat vallásos indíték, ha cselekedeteimet egyedül a másik iránti szeretet mozgatja. Nem is kell, hogy ehhez mindjárt Istenre hivatkozzak. Ha bármit teszek valaki más érdekében úgy, hogy abból semmi hasznom nem származik; ha – csak egyetlen percre is – megfeledkezem önmagamról, saját érdekeimről, miközben másokat szolgálok, akkor magát Jézus Krisztust szolgálom. Az evangélium legalábbis nem hagy kétséget efelől (vö. Mt 25,40;45). A szeretetem indítékai persze a gyakorlatban sohasem ilyen tiszták. Mindig akarok valamit magamnak is; úgy tűnik, a teljes önzetlenség itt a földön lehetetlen. De talán meg lehet közelíteni. Sokaknak sikerült. Megadathat – ha nem is önmagunk erejéből és érdemeinkre való tekintettel. A böjt egyébként egyáltalán nem csak azt jelentheti, hogy valaki megtartóztatja magát az étkezéstől. (Bár ezen a téren is legalább kétféle mód adódik: a mennyiség és a minőség terén végzett lemondás!) Böjtölni ehelyett annyit tesz, mint egyszerűen bármiről lemondani – ha nem ezért vagy azért, hanem magáért Istenért tesszük. Ehhez persze nem árt a lelkek megkülönböztetésének képessége sem.
Talán csakugyan van valami üdvözlendő abban, hogy elmúlt már a túlzott önsanyargatás (szöges öv viselése, önostorozás) kora az egyházban. Szent Margit a Nyulak-szigetén halálra vezekelte magát az ország felépüléséért; Szent Ignác viszont egész életében bánta, hogy fiatal korában a túlzott aszkézissel tönkretette egészségét. Isten talán tényleg nem kíván ilyet – legalábbis legtöbbünktől. (Egyes hívők patologikus, eltorzult lelkiismeretét pedig talán nem kell Isten nyakába varrni.) Ám olykor az a benyomásom, hogy mostanára mintha átestünk volna a ló túlsó oldalára. Mivel egész kultúránk az önközpontúságot dicsőíti, nem csoda, ha kevés áldozatot hozunk másokért. Ezért nem divat böjtölni sem. A nyugati világban nemcsak a papi és szerzetesi hivatásokból, de ápolónőkből és pedagógusokból is drámai a hiány – azaz jóformán minden olyan hivatás hiánycikk, ahol viszonylag alacsony társadalmi elismertség mellett nagyfokú önzetlenségre, lemondásra és altruizmusra van szükség. Persze spirituális értelemben a magasabb fizetés sem hozna megoldást. Hiszen aki a jutalom reményében vállalkozik mások szolgálatára – például, hogy rajtuk keresztül valósítsa meg magát, csodálják ezért, vagy akár csak hogy érdemeket szerezzen a mennyben –, az még mindig önközpontúan gondolkodik. Örömhír azonban, hogy „menet közben” is tisztulhatnak az indítékaink. A titok ugyanis ebben áll: csak az önmagunkról való megfeledkezés, a másoknak (és a másiknak) való önátadás révén nyerünk meg mindent – „százannyit” már itt a földön, s mintegy ráadásképpen az örök életet is (Mt 19,29). Isten egyengesse hát a Hozzá vezető utat a lábunk előtt – mely lemondásokkal van kikövezve!
március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony
Zarándoklat Chartres-ba
március 31. 19h30
Jótékonysági koncert
a Franciaországi Magyar Református Egyház javára
Fellép a MONAMO jazzegyüttes (Magyarország).
A koncert után Suba Anna felajánlásával magyaros büfével várjuk a jelenlévöket.
- belépő: 15 eur, gyermekeknek-diákoknak: 10 eur
- helyszín: Institut Hongrois "Institut Balassi" -
92, rue Bonaparte
75006 Paris
április 1.
XVII. hagyományos tavaszi könyvvásár
- helyszín: Misszió
május 28. Pünkösdhétfő
Hagyományos piknik
- helyszín: Parc de Saint-Cloud
február 6. hétfő: 7h30
Miki Szent Pal és vértanutarsai, Szent Dorottya
február 7. kedd: 7h30
február 8. szerda: 7h30 - Emiliáni Szent Jeromos
február 9. csütörtök: 17h30 szentségimádás
február 11. szombat - Lourdes–i Szűz Mária, Aniáni Szent Benedek
február 12. vasárnap 11h - ÉVKÖZI 6. VASÁRNAP
Gyónási lehetőség előzetes megbeszélés alapján.
Majd ezt mondta Isten Noénak, s vele fiainak:
,,Íme, szövetséget kötök veletek és utódaitokkal, és minden élőlénnyel, amely veletek van, a madarakkal, a lábasjószággal és a mező minden vadjával, amely kijött
a bárkából, s a föld minden állatával. Szövetséget kötök veletek, hogy nem pusztul el többé minden test az özönvíz által, s nem lesz többé vízözön, amely elpusztítja a földet."
Azután Isten azt mondta:
,,Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet megkötök velem és veletek,
és minden élőlénnyel, amely veletek van, örök időkre: szivárványomat a felhőkbe helyezem, s az lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között. Amikor ugyanis felhőkbe borítom az eget, feltűnik a felhőkben szivárványom, és megemlékezem szövetségemről, amelyet veletek kötöttem, és az összes testet éltető élő lélekkel kötöttem, s nem lesz többé özönvíz,
hogy eltöröljön minden testet.
Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért,
hogy minket Istenhez vezessen.
Test szerint megölték ugyan, de életre támadt a Lélek szerint. Benne ment el, hogy azoknak a lelkeknek is a megváltást hirdesse, akik a börtönben voltak, akik egykor hitetlenek voltak, amikor Isten türelmesen várt Noé napjaiban, mig
a bárka épült, amelyben kevés, összesen nyolc lélek menekült meg a víz által. Ennek felel meg most a keresztség,
amely titeket most megment, nem a test szennyének lemosása által, hanem mint
a jó lelkiismeret kérése Istentől Jézus Krisztus feltámadása alapján, aki az Isten jobbján van, miután felment a mennybe, és uralma alá vetette az angyalokat és hatalmasságokat és erőket.
Ezután a Lélek azonnal elragadta őt a pusztába. A pusztában volt negyven napig; a sátán kísértette. A vadállatokkal volt, és az angyalok szolgáltak neki. Miután Jánost átadták, Jézus Galileába ment, hogy hirdesse Isten evangéliumát.
Azt mondta: "Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban."
Kedves Testvérek!
A nagyböjt ismét alkalmat ad arra, hogy a keresztény élet középpontjáról elmélkedjünk: a felebaráti szeretetről.
Ez ugyanis alkalmas időszak, hogy Isten igéje és a szentségek segítségével megújulva folytassuk hitbeli utunkat, személyesen
és közösségileg egyaránt. Ezt az utat az imádság és a megosztás,
a csönd és a böjt jellemzi, miközben várjuk, hogy átéljük a húsvéti örömet.
Ebben az évben a Zsidókhoz írt levélből vett rövid bibliai részlet fényében szeretnék felvetni néhány gondolatot: „Figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást” (Zsid 10,24).
Ez a mondat egy olyan szentírási szakaszba illeszkedik, amelyben
a szent szerző arra buzdít, hogy bízzunk Jézus Krisztusban,
mint Főpapban, aki elnyerte számunkra a megbocsátást és utat nyitott nekünk Istenhez. Krisztus befogadásának gyümölcse egy olyan élet, amely a három isteni erény szerint fejlődik: azaz „igaz szívvel, hitből fakadó bizalommal” (22. vers) közeledünk az Úrhoz, kitartunk „rendíthetetlenül reménységünk megvallásában” (23. vers),
és a testvérekkel együtt folytonosan a „szeretetre és jótettekre” törekszünk (24. vers). Azt is kijelenti, hogy ennek az evangéliumi életformának a megtartásához fontos a részvételünk közösségi liturgikus és ima-összejöveteleken, amelyek az eszkatologikus célra, az Istennel való teljes közösségre irányítják figyelmünket (25. vers). A 24. versnél állok meg, amely néhány szóban értékes és mindig aktuális tanítást ad a keresztény élet három aspektusával kapcsolatban, melyek: a másik emberre való odafigyelés, a kölcsönösség és a személyes életszentség.
1. „Figyeljünk egymásra”: felelősség a testvér iránt
Az első szempont az egymásra „odafigyelésre” szóló felhívás: az itt használt görög szó a katanoein, amelynek jelentése jól megfigyelni, figyelmesnek lenni, tudatosan nézni, észrevenni valamit. Megtaláljuk az evangéliumban, amikor Jézus hívja a tanítványokat, hogy „nézzék” az ég madarait, amelyek nem fáradoznak, de a gondoskodó és előzékeny isteni gondviselés mégis odafigyel rájuk (vö. Lk 12,24); másutt pedig azt mondja, hogy mielőtt a testvér szemében észreveszik a szálkát, „vegyék észre” saját szemükben a gerendát (vö. Lk 6,41). Ezt a szót megtaláljuk a Zsidókhoz írt levél egy másik részében is, mint felhívást, hogy nézzük „hitvallásunk követét és főpapját, Jézust” (vö. Zsid 3,1). Az ige tehát a buzdítás elején arra hív minket, hogy másokra szegezzük tekintetünket, mindenekelőtt Jézusra, és hogy figyeljünk egymásra, ne legyünk részvétlenek, közömbösek a testvérek sorsa iránt. Gyakran ugyanis ez az ellentétes magatartás érvényesül: a közömbösség és érdektelenség. Ezek önzésből fakadnak, amely a „magánszféra” tiszteletben tartásának látszatát ölti magára. Ma is erővel visszhangzik az Úr szava, amely mindannyiunkat arra hív, hogy gondját viseljük a másik embernek. Isten ma is azt kéri tőlünk, hogy testvéreink „őrzői” legyünk (vö. Ter 4,9), olyan kapcsolatokat teremtsünk, amelyekre jellemző a kölcsönös gondoskodás és a figyelmesség a másik javára, az ő teljes javára. A felebarát iránti szeretet nagy parancsolata megkívánja és sürgeti azt, hogy a saját felelősségünk tudatában legyünk azok iránt, akik hozzánk hasonló teremtmények és Isten gyermekei. Annak a ténynek, hogy minden ember testvérünk, akik sok esetben a hitben is testvéreink, arra kell elvezetnie minket, hogy a felebarátainkban valódi hasonmásunkat (alter ego) lássuk, akit Isten végtelenül szeret. Ha ezzel a testvéri tekintettel nézünk másokra, akkor a szolidaritás és az igazságosság, valamint az irgalmasság és az együttérzés természetes módon fakadnak majd szívünkből. Isten szolgája VI. Pál pápa kijelentette, hogy a világ ma főleg testvériséghiányban szenved: „A világ beteg. Baja nem annyira az, hogy kiapadtak a segélyforrások, vagy hogy ezeket egy kisebbség fölözi le, hanem az, hogy hiányzik a testvéri kötelék az emberek és népek között.” (Populorum progressio kezdetű enciklika [1967. március 26.], 66)
A másik iránti figyelem azt jelenti, hogy a jót kívánjuk számára minden szempontból: fizikai, erkölcsi és lelki szempontból. Amellett, hogy a kortárs kultúra látszólag elvesztette a jó és a rossz iránti érzéket, határozottan ki kell jelentenünk, hogy a jó létezik és győzedelmeskedik, mert Isten „jó és jót osztogat” (vö. Zsolt 119, 68). A jó az, ami felkelti, védi és előmozdítja az életet, a testvériséget és a közösséget. A felebarát iránti felelősség azt jelenti, hogy azt akarjuk és azt tesszük, ami neki jó, arra vágyunk, hogy ő is megnyíljon a jó logikájára. A testvér iránti törődés azt jelenti, hogy felnyitjuk a szemünket arra, amire szüksége van. A Szentírás óv minket attól a veszélytől, hogy szívünk megkeményedjen egyfajta „lelki érzéketlenségtől”, amely vakká tesz minket a másik szenvedése iránt. Lukács evangélista Jézusnak két olyan példabeszédét írja le, amelyek egy-egy példával bemutatják ezt az állapotot, ami kialakulhat az ember szívében. Az irgalmas szamaritánusról szóló történetben a pap és a levita közömbösen „továbbmennek” az úton fekvő ember mellett, akit rablók fosztottak ki és vertek össze (vö. Lk 10, 30-32). A dúsgazdag ember történetében a gazdagságban eltelt ember nem veszi észre a szegény Lázár helyzetét, aki éhen hal az ajtaja előtt (vö. Lk 16,19). Mindkét esetben az „odafigyelésnek”, a szerető és együttérző tekintetnek az ellenkezőjét látjuk. Mi akadályozza ezt az emberséges és szerető tekintetet a testvér iránt? Gyakran az anyagi gazdagság és túltelítettség, de az is, hogy saját érdekeinket és aggodalmainkat minden elé helyezzük. Sosem szabad képtelenné válnunk az irgalmas szeretetre a szenvedő iránt, sosem szabad, hogy szívünk annyira tele legyen saját dolgainkkal és problémáinkkal, hogy süketté váljon a szegény ember kiáltása előtt. Viszont éppen az alázatos szívből és a szenvedés személyes megtapasztalásából fakadhat egy belső megnyílás az együttérzésre és az empátiára: „Az igaz megérti a kisemberek ügyét, a gonosz azonban nem ismer megértést” (Péld 29,7). Így válik érthetővé azok boldogsága, „akik sírnak” (Mt 5,4), azaz mindazoké, akik ki tudnak lépni önmagukból, és megindítja őket mások fájdalma. A találkozás a másik emberrel és szívünk megnyitása az ő szükségleteire, alkalmat ad az üdvösség és a boldogság megtapasztalására.
A testvérre való „odafigyelés” magában foglalja a lelki javáról való gondoskodást is. És itt szeretnék emlékeztetni a keresztény élet egy olyan aspektusára, amely úgy tűnik, feledésbe merült: a testvéri figyelmeztetés (correctio fraterna) az örök üdvösség távlatában. Napjainkban az emberek általában eléggé fogékonyak azokra a gondolatokra, amelyek a másik ember testi és anyagi jólétével való törődésről és a karitatív szeretetről szólnak, de szinte egyáltalán nem esik szó a testvérek iránti lelki felelősségről. Nem így az első századok egyházában és a hitben valóban érett közösségekben, ahol nemcsak a testvér testi egészségét viselik szívükön, hanem a lelki egészségét is az örök élet távlatában. A Szentírásban olvassuk: „… a bölcset fedd meg, az majd szeret érte! Adj tanácsot a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, s gyarapítja a tudását” (Péld 9,8-9). Maga Krisztus parancsolja, hogy figyelmeztessük a testvért, ha az bűnt követ el
(vö. Mt 18,15). A testvéri figyelmeztetésre használt ige – elenchein – ugyanaz a szó, amely a megintés prófétai, keresztényekre jellemző küldetését jelöli egy olyan nemzedékkel szemben, amely szemet huny a rossz felett (vö. Ef 5,11). Az Egyház hagyománya az irgalmasság lelki cselekedetei között tartja számon a „bűnösök megintését”. Fontos, hogy újra felfedezzük a keresztény felebaráti szeretetnek ezt a dimenzióját. Nem szabad hallgatni a rossz láttán. Azoknak a keresztényeknek a magatartására gondolok itt, akik az emberekre való tekintettel vagy egyszerűen kényelemből inkább alkalmazkodnak az általánosan uralkodó mentalitáshoz, minthogy figyelmeztetnék testvéreiket azokra a gondolkodás- és cselekvésmódokra, amelyek ellenkeznek az igazsággal és nem követik a jó útját. A keresztény számonkérést azonban sosem az elítélés vagy a vádaskodás lelkülete mozgatja; mindig szeretetből és irgalomból történik és a testvérek javával való igazi törődésből fakad. Pál apostol kijelenti: „Testvérek, ha valakit botláson értek, ti, akik lelkiek vagytok, intsétek meg a szelídség szellemében. De ügyelj, hogy magad kísértésbe ne essél!” (Gal 6,1). Individualizmussal átitatott világunkban újra fel kell fedeznünk a testvéri figyelmeztetés fontosságát, azért, hogy együtt haladjunk előre az életszentség felé. Az igaz is hétszer elesik (vö. Péld 24,16), írja a Szentírás, mindannyian gyengék vagyunk és vannak hiányosságaink (vö. 1 Jn 1,8). Nagy szolgálat tehát egyrészt másoknak segíteni, másrészt engedni, hogy nekünk segítsenek eljutni igaz önismeretre, hogy jobbá tegyük saját életünket és helyesebben járjunk az Úr útján. Mindig szükség van olyan tekintetre, amely szeret és kijavít, ismer és elismer, megkülönböztet és megbocsát (vö. Lk 22,61), ahogy ezt Isten tette és teszi mindannyiunkkal.
2. „Egymásra”: a kölcsönösség ajándéka
A többiek „megóvása” ellentétes azzal a mentalitással, amely az életet pusztán földi dimenziójára korlátozza, nem a végső célja távlatában tekint rá, és az egyéni szabadság nevében bármilyen erkölcsi döntést elfogad. Egy olyan társadalom, mint a mostani, érzéketlenné válhat a testi szenvedésekre és az élet lelki és erkölcsi igényeire is. A keresztény közösségben azonban nem szabad így lennie! Pál apostol felszólít, hogy azt keressük, ami „a békességre és kölcsönös épülésünkre szolgál” (Róm 14,19), „törekedjék mindegyikünk embertársa javára és épülésére” (uo. 15,2), és ne saját hasznunkat keressük, „hanem ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek” (1 Kor 10,33). Ez az alázat és szeretet lelkületéből fakadó kölcsönös figyelmeztetés és buzdítás a keresztény közösség életének része kell, hogy legyen.
Az Úr tanítványai, akik az Eucharisztia által egyesülnek Krisztussal, közösségben élnek, amely egymáshoz köti őket, mint egyetlen Test tagjait. Ez azt jelenti, hogy a másik hozzám tartozik; életének és üdvösségének köze van az én életemhez és üdvösségemhez. Ezzel a közösségnek egy nagyon mély alkotóelemét érintjük: létünk összekapcsolódik mások létével akár a jóban, akár a rosszban; a bűnnek és a jótetteknek egyaránt van társadalmi vonatkozásuk is. Az Egyházban, Krisztus titokzatos Testében alakot ölt ez a kölcsönösség: a közösség szüntelenül bűnbánatot tart és gyermekei bűneinek megbocsátását kéri, ugyanakkor folytonosan örül és ujjong is az erények és a szeretet megnyilvánulásaiért, amelyek áthatják. „A testben … a tagok törődjenek egymással” (1 Kor 12,25), hangsúlyozza Szent Pál, hiszen egyetlen testet alkotunk. A testvérek iránti szeretet, melynek egyik kifejeződése az alamizsna – tipikus nagyböjti cselekedet az imádság és a böjt mellett – ebben a közös összetartozásban gyökerezik. A legszegényebbekkel való konkrét törődés által is kifejezheti minden keresztény, hogy részese az egyetlen Testnek, az Egyháznak. Az egymás iránti kölcsönös figyelem azt is jelenti, hogy felismerjük azt a jót, amit az Úr véghezvisz másokban és megköszönjük velük együtt a kegyelem csodáit, amelyeket a jó és mindenható Isten folytonosan művel gyermekeiben. Amikor egy keresztény észreveszi a Szentlélek működését a másikban, nem tehet mást, mint örül és dicsőíti a mennyei Atyát (vö. Mt 5,16).
3. „Hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást”: együtt haladni az életszentség útján
A Zsidókhoz írt levélnek ez a kifejezése (10,24) egyrészt arra ösztönöz, hogy gondolkozzunk el az életszentségre szóló egyetemes meghíváson és a lelki életben való folyamatos előrehaladáson, másrészt hogy a nagyobb karizmákra vágyjunk, és egyre nagyobb, gyümölcsözőbb szeretetre törekedjünk (vö. 1 Kor 12,31-13,13). A kölcsönös egymásra figyelés célja, hogy egyre nagyobb, tettekben megnyilvánuló szeretetre ösztönözzük egymást, úgy „mint a hajnal pirkadása, mely egyre világosabb, míg fényes nap nem lesz” (Péld 4,18), várva azt a napot, amelyben sosem jön el az alkonyat, mert Istenben élünk. Életünk ajándékba kapott értékes idejének célja, hogy Isten szeretetében felfedezzük és véghezvigyük a jótetteket. Így maga az Egyház is növekszik, fejlődik egészen addig, míg eljut majd Krisztus teljessége életkorának mértékére (vö. Ef 4,13). A növekedésnek e dinamikus távlatában helyezkedik el buzdításunk: ösztönözzük egymást kölcsönösen, hogy jótetteket vigyünk végbe és eljussunk a szeretet teljességére.
Sajnos mindig jelen van a kísértés, hogy lanyhák legyünk, hogy elfojtsuk a Lelket, hogy vonakodjunk „kamatoztatni a talentumainkat”, amelyeket saját magunk és mások javára kaptunk (vö. Mt 25,25). Mindannyian kaptunk lelki vagy anyagi kincseket, amelyek hasznosak az isteni terv beteljesítése, az Egyház java és egyéni üdvösségünk szempontjából (vö. Lk 12,21; 1 Tim 6,18). A lelki mesterek emlékeztetnek arra, hogy aki a lelki életben nem halad előre, az visszaesik. Kedves testvérek, fogadjuk el a mindig aktuális felhívást, hogy törekedjünk «a keresztény élet magas fokának elérésére» (II. János Pál, Novo millennio ineunte apostoli levél [2001. január 6.], 31.). Amikor az Egyház bölcsességében elismeri és kihirdeti egyes példamutató keresztények boldog vagy szent mivoltát, akkor azzal az is a célja, hogy vágyat ébresszen az ő erényeik követésére. Szent Pál buzdít: „a tiszteletadásban előzzétek meg egymást” (Róm 12,10).
Egy olyan világban, amelynek szüksége van arra, hogy a keresztények megújulva tegyenek tanúságot a szeretetről és az Úrhoz való hűségükről, mindenki érezze annak sürgető szükségét, hogy megelőzzük egymást a szeretetben, a szolgálatban és a jótettekben (vö. Zsid 6,10). Ez a felhívás különösen hangsúlyos a húsvétra való készülés szent időszakában. Miközben szent és gyümölcsöző nagyböjtöt kívánok, a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására bízlak benneteket és mindenkire szívből adom apostoli áldásomat.
Vatikán, 2011. november 3.
XVI. Benedek pápa
Vizek hegyek örök tüzek
Igen! tüzek tüzek tüzek
szikrázzatok a hideg űrbe!
nincs szenvedés könny siralom
magam is tűzzé változom
az égi város peremén
lobogj tüzem: enyém a Fény!
Kedves Magyar Testvéreim!
Engedjék meg, hogy a Magyar Katolikus Misszió újonnan kinevezett plébánosaként röviden bemutatkozzam Önöknek.
Kovács József vagyok, 1964 június 1-jén születtem Pásztón.
A Nógrád megyei Héhalom községben töltöttem gyerekkoromat. Mélyen hívő vallásos családban nevelkedtem, szüleim egyszerű földműves emberek voltak. Három testvérem van, közülük jelenleg már csak kettő él. Kis falunkban a mult században 13 papi hivatás született, családunkból is több papi hivatás bontakozott ki.
A kecskeméti Piaristáknál tanultam, majd érettségi után felvételt nyertem a Váci Egyházmegye kispapjai közé.
1982-87 között az Egri Hittudományi Főiskolán tanultam, közben sorkatonai szolgálaton voltam 2 évig a Zala megyei Lentiben. 1987-től megszakítottam főiskolai tanulmányaimat, s hitoktatóként működtem: 1987-88 között a kecskeméti főplébánián, majd 1988-90 között a kállói plébánián. 1990-től 1992-ig a Szegedi Hittudományi Főiskolán tanultam negyed-ötödévesként.
1992 június 21-én szentelt Vácott áldozópappá Keszthely Ferenc püspök úr.
Lelkipásztori szolgálatomat a Kecskeméti Főplébànián káplánként kezdtem 1992-94 között, majd mint plébániai kormányzó Kerekegyházán szolgáltam 1994-99 között.
1999-től 2005-ig Mátranovákon mint kerületi esperes és plébános dolgoztam. 2001 és 2003 között a Budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális szakán folytattam tanulmányokat. Ezt követően rövid ideig Tápiószecsőn, majd 2005-2010 között Vácrátóton voltam plébános.
2010- től Püspök atya a Váci Egyházmegyei Levéltár levéltárosának nevezett ki, ahol párizsi kinevezésemig a történeti papi névtár szerkesztésével bíztak meg, emellett a Ceredi plébániát filiáival együtt láttam el.
Örömmel teszek eleget 2011-től, ha a jó Isten akarata ez, külföldi magyar testvéreink lelkipásztori szolgálatának.
Kovács József atya
Kedves Magyar Testvéreim !
A karácsonyi ünnepek után újra megkezdődött az évközi idő.
A liturgia a zöld színnel a mindennapokban is élő reménységre hív bennünket. Befejeződött a keresztények egységéért végzett imanyolcad is a héten, amikor Jézus szavaival imádkoztunk:
"Legyenek mindnyájan egy".
Most, a Nagyböjti időszak kezdete előtt szemünket, figyelmünket Jézusra irányítjuk, aki meghívja első apostolait. Küldetést ad nekik, mint ahogy Magyar Katolikus Missziónk feladata is ez. Emberhalászokká teszi őket (Mk 1, 14-20).
Jézus nyilvános működését a tanítványok meghívásával vezeti be.
A keresztény életprogram számunkra is ebben foglalható össze: "Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban!"- ezért hivatásunkat Krisztus szolgálatába kell állítanunk.
A nehéz hegyi utakra vezető nélkül nem vállalkozhatunk.
Olyan embert keresnek, aki alaposan ismeri az utakat és biztos segítséget tud nyújtani az átkelőkön. Egy legenda szól arról, hogy ilyenkor az Élet Vándora a saját nehéz, nagy keresztjét helyezi a szakadék fölé hídként és azon megy át a túlsó oldalra. Krisztusunk már megjárta ezt az utat Isten-emberként, a halál völgyén át a Feltámadás Dicsőségébe. Nekünk csak Őt kell követnünk, az Igazi Túrista-Vezetőt, aki Út, Igazság, Élet.
Arra is emlékezem, hogy (aug. 24-től) már öt hónap telt el idejövetelem óta. Sok szép élményben volt részem Veletek együtt. Nemzeti ünnepek (56-os koszorúzások és Rákóczi emléknap), a Szent Erzsébet templom közösségével való együttműködésünk (Boldog Károly király és Zita miséje, Máltai Lovagok, komolyzenei koncertek, ottani mindennapi szentmiséim).
Isten bőséges áldása kísérjen bennünket az Új Esztendőben is, amelyben sok lelki és kulturális program vár bennünket.
Ime néhány ezek közül a teljesség igénye nélkül:
Február 12-én, vasàrnap a szentmise után tartjuk a gyerek- és felnőttfarsang ot. A gyerekeknek jelmezbemutatóval, arcfestéssel. A jelmezbemutatón a gyerekek egyenként bemutatjàk a jelmezüket, utána elszavalnak egy farsangi versikét vagy elénekelnek egy dalt. Minden gyermek kapna ajándékot. A gyerekek ajándéka kb. 4 euro.
Megköszönjük, ha a szülők a perselyadományukkal ehhez hozzájárulnak.
Ajánlok egy web oldalt, ahol sok gyermekdalt, verset találálnak: www.tyukanyo.hu/articles/0/48/farsangi versek-1.html
Február 19-én vasárnap a jubiláns házasok megáldása lesz szentmise után.(10,15, 20, 25, 30 stb. évfordulók). Ugyanakkor a betegek kenetét szolgáltatom ki. Ezt bárki felveheti, aki komolyabb testi vagy lelki betegséggel küzd.
Előtte a szentgyónást el kell végezni. A betegek szentsége a felvevőt megerősíti, hogy betegségében a szenvedő Krisztussal tudjon találkozni és belőle erőt meríteni.
Március 18-án vasárnap délután 14.00 órától Ordody Bálint előadása hangzik el francia nyelven Missziónkban
"A reformoktól 1848-49-ig" címmel.
Mindenkit szeretettel várunk a vetített képes előadásra!
Màrcius 24-25-i hétvégére zaràndoklat ot szervezünk, valószínűleg Chartres-ba.
Április 1-jén, viràgvasàrnapon, Gonthier Anna szervezi könyvvàsàr jàt, immàr 17. alkalommal. A bevételt ezúttal is
a Misszió javàra ajànlja fel.
Màjus 25-én, Pünkösd vasàrnapjàn a hagyomànyos tavaszi piknik ünkre kerül sor.
Mindezekről az eseményekről időben és teljes részletességgel tàjékoztatunk Benneteket !
Szeretettel:
József atya
MEGHÍVÓ
Szeretettel hívunk és vàrunk Benneteket
2012 februàr 12-én 12 óràtól
a Misszióban rendezendő farsangi bàl unkra.
Program: 11h szentmise a szomszédos St. Martin templomban
12h ebéd; zenés, tàncos mulatsàg.
Belépődij: felnőtteknek jelmezzel: 25 euro
felnőtteknek jelmez nélkül: 30 euro
gyerekeknek: ingyenes
Fizetni a helyszínen lehet készpénzzel vagy csekkel.
Jelentkezési hatàridő: lehetőleg februàr 8-ig
Jelentkezés: SZINYEI Melindànàl (0613741482 v. 0134177032)
SZERETETTEL VÁRJA ISTENTISZTELETEIRE
A FRANCIAORSZÁGI MAGYAR PROTESTÁNS REFORMÁTUS EGYHÁZ
Párizsban 17 órai kezdettel a Saint-Esprit templomban
(5, rue Roquépine 75008 Paris)
Istentiszteleteinket minden hónap elsö vasàrnapjàn tartjuk.
Dátumok:
2012. január 8. (màsodik vasàrnap!) 17h Istentisztelet, Úrvacsora
2012. február 5. 17h Istentisztelet
2012. március 4. 17h Istentisztelet, majd közgyülés
2012. április 1. 17h Istentisztelet - Husvét, Úrvacsora
2012. május 6. 17h Istentisztelet
2012. június 3. 17h Istentisztelet - Pünkösd, Úrvacsora
2012. július 1. 17h Istentisztelet
2012. augusztus - nincs Istentisztelet
2012. szeptember 2. 17h Istentisztelet
2012. október 7. 17h Istentisztelet - Reformàció ünnepe, Úrvacsora
2012. november 4. 17h Istentisztelet - 85 éves ünnep, Szeretetvendégség
2012. december 2. 17h Istentisztelet, Úrvacsora
A Presbitérium mindent megtesz azért, hogy felszentelt magyar lelkész legyen az igehirdető.
Isten gazdag áldását kérjük minden testvérünk
életére, családjára és munkájára!
MESTER DE PARAJD László HEDDAD Anne Marie
főgondnok gondnok
Kullmann Tamás doktor úr a Hôpital Saint-Louis kórházban belgyógyász.
A kórház címe: 1, av. Claude Vellefaux 75010 Paris telefonszáma: 01.42.49.97.90.
Kullmann Tamás elérhetőségei:
kullmanndoki_hotmail.com vagy 06.76.37.73.94.
Valentina Chaffi magyar-román-francia nyelven tolmácsolást, fordítást végez több, mint 10 éves tapasztalattal. 14 éve él Franciaországban.
Magyaroknak kedvezményesen vállal fordításokat.
Kapcsolat felvehető a következő telefonszámon: 01.34.77.56.08 vagy 06.86.92.07.14, ill. e-mail címen: valentina.chaffi_neuf.fr
www.ensemble2generations.fr
A fenti címen egy keresztény szervezet honlapja található,
mely Párizsban és környékén, illetve egész Franciaország területén biztosít szállást diákok részére egyedül élő idősek - szeniorok - lakásában, házában.
Bővebb információt az "Ensemble 2 générations" honlapján találsz.
További szálláslehetőségek fiatal egyetemistáknak:
http://www.residence-universitaire-lanteri.com/
http://www.maisonsaintleon.org/
Néhány ötletet szálláskeresőknek:
1. Kalandoroknak:
Érdemes regisztrálni a www.hospitalityclub.org oldalon. Így már sokan jutottak szálláshoz. Ez egy olyan oldal, ahol a regisztrált felhasználók turistáknak kínálnak szállást, emiatt csak rövid időre, de teljesen ingyen. Ha valaki nem ismeri azt a módszert, annak hihetetlennek tűnik, de valóban működik. Azon az elven, hogy majd ők, a szállásadók is utaznak ilyen módon, és ha nem is személy szerint a nála járt embereknél fognak megszállni, valaki a regisztráltak közül biztosan viszonozza nekik egyszer a segítséget. Persze, nem ilyen hosszú időre kínálják fel a szállásukat az emberek, de ez egy jó kiindulási alap. Elképzelhető, hogy talál az ember valakit, aki hosszabb időre térítés ellenében hajlandó kiadni egy szobát a honlapon regisztráltak között, vagy az átmeneti szállásadójának az ismeretségi körében.
2. Szolidárisoknak:
Van egy szervezet, neve: Parislidaire . Tevékenységének lényege, hogy idősek és diákok között teremt kapcsolatot. Az időseknél elképzelhető, hogy van egy üres szoba, de kevés a nyugdíj, család nincs, vagy csak messze élnek, így egy kevés pénzért, és némi gondoskodásért cserébe kiadják fiataloknak a szobát. Honlapjuk: http://www.leparisolidaire.fr/ . Irodájukban 10 euro a regisztrációs díj, ki kell tölteni egy nyomtatványt, fényképet ragasztani, és várni, hogy ki tudnak-e közvetíteni valakihez. Annyit kérnek, mondjuk le egy e-malben a regisztrációt abban az esetben, ha időközben találnánk más megoldást.
3. A klasszikus megoldások kedvelőinek:
http://www.pap.fr/
Itt lakáshirdetésekre bukkanhat az ember, a Particulier à particulier egyébként meg is jelenik, mint újság, de az interneten keresni célravezetőbb, mert nagyon hamar elkelnek a szobák, albérletek.
4. Egyházi szállások
Accueil Barouillère
14 rue St Jean Baptiste de la Salle 75006 Paris
Tel: 01 53 69 61 00 / Fax: 01 53 69 61 22
Mail: accueil.barouillere_fr.oleane.com
Nuit + petit-déjeuner: 35€ en single, 50€ en double
Le lieu propose une restauration.
A 10 min à pied de 58 av de Breteuil
Métro Vaneau (Ligne 10)
Communauté des Lazaristes
95 rue de Sèvres 75007 Paris
Tel : 01 49 85 20
Mail : accueil_cmparis.com
Tel : 01 45 49 84 84 / Fax : 01 45 49 85 20
Nuit + petit-déjeuner : 28€ la première nuit, 23€ les suivantes
Le lieu propose une restauration en self au midi.
Réservation par fax ou par mail.
A 12 min à pied du 58 av de Breteuil
Métro Sèvres-Babylone (Ligne 12 ou 10)
Hébergement pour les hommes exclusivement.
Maison Nicolas Barré
83 rue de Sèvres 75007 Paris
Tel : 01 45 48 28 48 / Fax : 01 42 84 07 45
Nuit + petit déjeuner : 40€ en single + 13€ en sanitaires privatifs; 55€ en double, 70€ en triple
Le lieu propose une restauration en self.
Réservation de préférence par fax.
A 14 min à pied du 58 av de Breteuil
Congrégation des Frères des écoles chrétiennes
78 rue de Sèvres 75007 Paris
Tel : 01 44 49 36 00 / Fax : 01 44 49 36 10
Nuit + petit-déjeuner : 31€ la première nuit en single, 26€ les suivantes; 46€ la première nuit en double, 40€ les suivantes
Déjeuner : 10,80€; Dîner : 9,50€
L'’Enclos Rey
57 rue Violet 75017 Paris
Tel : 01 44 37 34 00 / Fax : 01 44 37 34 31
Nuit + petit déjeuner : 40,95€
A 15 min en métro du 58 av de Breteuil
Métro Avenue Emilie Zola (Ligne 10)
Pères Rédemptorites
170 Bd du Montparnasse 75014 Paris
Tel : 01 40 64 57 00 / Fax : 01 40 47 67 38
Nuit + petit-déjeuner : 30€ en single, 55€ en double
Métro Vavin (Ligne 4)
Communauté des Filles de Cœur de Marie
39 rue Notre Dam des Champs 75006 Paris
Tel : 01 45 49 80 92 / Fax : 01 45 49 80 93
Nuit + petit-déjeuner : 38€ avec sanitaires privatifs, 30€ les nuits suivantes; 30€ sanitaires sur le palier, 28€ les suivantes
Métro Notre Dame des Champs (Ligne 12)
Missions Etrangères de Paris
128 rue de Bac 75007 Paris
Tel : 01 44 39 10 40 / Fax : 01 45 49 09 98
Nuit+petit déjeuner : 25€ sans douche, 30€ avec douche
Hébergement pour les prêtres exclusivement.
Le lieu propose une restauration en self. Déjeuner ou dîner : 10 €
A 20 min a pied du 58 av de Breteuil
FIAP Jean Monet
30 rue Cabanis 75014 Paris
Tel : 01 43 13 17 00 / Fax : 01 45 81 63 91
www.fiap.asso.fr
Nuit + petit-déjeuner : 54,50€ en single, 35€ en double, 31,70€ en triple
A 20 min en métro du 58 av de Breteuil
Métro Glacière
Maison Anne-Marie Javouhey
57 rue de Faubourg Saint Jacques 75014 Paris
Tel : 01 43 37 45 51 / Fax : 01 43 36 84 02
Nuit + petit-déjeuner : 30€
Hébergement pour les femmes exclusivement.
Pas de restauration
Métro St Jacques ou Denfert-Rochereau (St Jacques : Ligne 6, Denfert-Rochereau : Ligne 6 ou 4)
Pères Eudistes
1 rue Jean Dolent 75014 Paris
Tel : 01 44 08 70 00 / Fax : 01 43 36 72 03
Nuit + petit-déjeuner : 33€
Hébergement pour le clergé exclusivement.
Pas de restauration.
Métro Denfert-Rochereau (Ligne 6 ou 4)
Centre International de Séjour Ravel
6 av Maurice Ravel
Tel : 01 44 75 60 00 / Fax : 01 43 58 95 14
www.cisp.fr
Nuit + petit-déjeuner : 38,70€ en single, 27,90€ en double, 25,80€ en triple
Le lieu propose une restauration. Déjeuner ou dîner : 10,90€
A 25 min en métro du 58 av de Breteuil
Métro Porte Dorée (Ligne 8)
Séminaire Saint-Sulpice
6 rue de Regard 75006 Paris
Tel : 01 42 22 38 45 / Fax : 01 42 22 57 46
sem.st-sulpice.paris_wanadoo.fr
Nuit + petit-déjeuner : 27€ la première nuit, 18€ les suivantes
A 30 min à pied du 58 av de Breteuil
Métro Rennes ou Sèvres-Babylone (Rennes : Ligne 12, Sèvres-Babylone : Ligne 10 ou 12)
Centre International de Séjour Kellermann
17 bd Kellermann 75013 Paris
Tel : 01 44 16 37 38 / Fax : 0143 58 95 14
Nuit + petit-déjeuner : 38,79€ en single, 27,90€ en double, 25,80€ en triple
Métro Porte d'’Italie (Ligne 7)
Párizsi Magyar Katolikus Misszió tel: +33 (0)1.42.08.61.70
Kovács József atya fax: +33 (0)1.42.06.71.55
42, rue Albert Thomas e-mail: missioncatholique_orange.fr
75010 Paris parizsimagyarmisszio_gmail.com
Métro: République / Jacques Bonsergent
Levelezölista: missionhu_paris_yahoogroups.com
A feliratkozás menete: egy email-t kell küldeni a
missionhu_paris-subscribe_yahoogroups.com email címre.
