Festészet rövid története
A legrégibb ismert festmények a francia Grotte Chauvet-ban találhatóak, egyes történészek szerint körülbelül 32.000 évesek.
Ezek vésett és festett, nagyrészt okker és fekete pigmentekkel színezett vadászati események, melynek szereplői az állatok és emberek. A festészet legkorábbi bizonyítéka az Arnhem Land sziklafestések Észak-Ausztráliában. A legalsó rétegben lévő anyag ezen a helyszínen körülbelül 60.000 éves. A régészek is megtaláltak egy töredékét a szikla festészetnek egy Észak-Nyugat-Ausztrália területén fekvő mészkő barlangban. A világ minden tájáról vannak példák a barlangrajzokra, pl. Franciaország, Spanyolország, Kína, stb.
A modern kortárs festmény már eltávolodott az egyszerű,
dokumentált jellegű ábrázolástól, s helyette valami mást próbált
kifejezni. Az 1960-as években jelentették ki, hogy a
festőművészet, mint komoly művészeti forma, halott. Ez azonban a
nem riasztotta el a festőművészeket attól, hogy tovább végezzék
tevékenységüket.
A vitalitás és sokoldalúság a 21. századi festészetben
meghazudtolta a korábbi kijelentést. A korban a pluralizmus az
uralkodó, s az, hogy nincs egyetértés a kor stílusában.
A nyugati kultúrákban az olajfestmények, az akvarell festészet bír gazdag és összetett hagyományokkal. A keleti kultúrákban a színes tintával történő ábrázolás dominál és hordozza a gazdag és összetett hagyományokat.
A fényképezőgép feltalálása jelentős hatással volt a
festőművészetre. 1829-ben megjelent első fénykép után
folyamatosan vesztette el azt az oldalát a festészet, hogy momentumokat őriz meg. A 19. század közepén a fényképészeti folyamatok egyre magasabb minőségűek voltak, így a festmény sokat
vesztett momentum-rögzítő mivoltából. A 20. században kezdődtek meg a sorozatos művész mozgalmak, mint pl.
amikor is a reneszánsz világnézet folyamatosan erodálódott.
A keleti és afrikai festészet, habár hosszú története van a stilizálódásának, nem egyértelműen ekkor ment át a komolyabb stilizálásbeli változásokon.
A 21.század elején az aktuális irány a festészetben:
